Öngondoskodás – II. rész: “Miért én foglalkozzam vele?!…”

E havi elmélkedésemet egy találós kérdéssel kezdem. A fenti két oszlopban látható képek a netről származnak.

Egy képkeresőt használva szereztem be őket, a különbség csak annyi, hogy először azt írtam be a keresőbe: “nyugdíj“, másodszor pedig ugyanezt angolul, vagyis: “retirement”
A kérdés pedig: Ön szerint a két oszlop képei közül melyeket “dobta ki” a rendszer a magyar kifejezésre??? 

A címben feltett kérdésre pedig a rövid válasz: Ha Ön nem foglalkozik ezzel, akkor ki fog???
Többször leírtam már: Szélnek kell ereszteni a “gondoskodó állam”-ról való elképzeléseket, s ha valaki van olyan naív, hogy vakon hisz a politikusoknak akkor egy példán keresztül megvilágítom számára miért “lehetetlen küldetés” bízni az állami nyugdíjrendszerben.
Dédnagyapámnak volt tíz gyereke. Ez soknak számít manapság, akkoriban viszont nem volt szokatlan. A tíz testvér közül 9-en érték meg a felnőttkort és dédnagyapám sem élt sokáig, viszont amíg öreg volt az egyik gyermeke gondoskodott róla, a többiek pedig besegítettek neki.
Nagyapámnak már csak három gyereke volt, kisiparosként élt és dolgozott, igazából nem is érte meg a nyugdíjat, de ha megérte volna, az állami ellátást figyelembe nem véve csak HÁROM gyerekre számíthatott volna…
Apám szegény jó állampolgárhoz méltóan (értsd: korán meghalt…) lényegében nem jelentkezett a nyugellátásért, de ha lett volna olyan vakmerő hogy sokáig él, az állami nyugdíja mellett csak EGYEDÜL rám számíthatott volna mint gondoskodó gyermekre – mivel egyke vagyok…

E rövid családregénnyel próbálom érzékeltetni, hogy egyre kevesebb lesz az aktív kereső aki majd lecsippenthet a keresetéből a szüleiről való gondoskodás jegyében – optimális esetet számítva, vagyis azt a helyzetet amikor a kereső nem elsejétől harmincadikáig él…

Ugyanez a helyzet állami szinten is, amikor egyre kevesebb aktív dolgozó járulékából képzett nyugdíjból kell egyre több nyugdíjast eltartani.
– “EZ nem így van!!! Hiszen Ők ezért megdolgoztak a hosszú évtizedek alatt! Fizették a járulékokat!” – nagyjából ezekkel a szavakkal horgadnak fel a megbántott idősebbek.
Sajnos, az a helyzet, hogy tényleg fizették a járulékokat, csak hogy nem maguk számára tettek félre, hanem apáink járulékából kifizették nagyapáinkat! Ez a valóság!

Ha már egyszer letisztáztuk azt, hogy az állam nem fog, a gyermekeink meg nem igazán lesznek majd képesek eltartani minket nyugdíjas korunkban, már csak magunkban bízhatunk, esetleg a Szerencsejáték Zrt-ben!
Az előbbi talán nagyobb sikerrel kecsegtet!

Erről kéne beszélgetni alkalomadtán!