Rendszerkritika: Anyázás közben!!…

Januárban még arra bíztattam az olvasót, hogy mielőtt szítkozódni kezd vegyen egy mély lélegzetet, számoljon el háromszor 10-ig, gondolkodjon, aztán kezdje el szídni a rendszert. Mert hátha nem a rendszer tévedett…

Most azonban a sokadik megkeresés után azt mondom: Mindenki üvöltse bátran az illetékesek számára a “jókívánságokat”, többek között az illusztrációul választott egyezményes nemzetközi jel magyar megfelelőjét is!!!!! Mi a francért működtetnek olyan rendszert, ami nem képes kezelni olyan “kíhívást” mint összehasonlítani egy számsort a másik számsorral??!

Aki a kampányban váltott Kötelező biztosítást, vagy váltás előtt áll, nagy valószínűség szerint tudja miről beszélek, a többieknek sem árt tudni a következőket:

Réges-régen az volt a rendszer, hogy aki biztosítót váltott az felmondta időben a szerződését, majd amikor kiértesítették a törlésről, beballagott a régi biztosítójához, kért egy igazolást milyen bónuszfokozatban mondta fel a régit, elvitte az újhoz, ott rávezették az új szerződésére és élt mindenki boldogan és elégedetten mint Marci hevesen…

Aztán bevezették azt a rendszert, hogy emberünknek nem kellett személyesen intézkedni, a két biztosító egymás között elvégezte ezt a feladatot. Ha valami miatt mégsem ment, maradt a régi módszer, s megint helyrezökkent a világ rendje.

Hallott Ön már a KÁNYA rendszerről? Ha most váltott biztosítót, nagy valószínűséggel hallott már róla, hogy a fene egye meg! A rendszer most központosítva van, ahova a biztosítók küldik fel az adatokat. Ott a lakcímnyilvántartáshoz rendelik és innen kérik le a jövőben a biztosítók az előzményadatokat.

DE!

Ha valaki valamelyik nyilvántartásban gh/th (Balogh, Horváth) csak “sima” g/t (Balog, Horvát) változatban szerepel, máris megakad a rendszer működése, vészesen sípolni kezd, pirasan villog, hibát jelez és csütörtököt mond… Hiába van még egy szerződésben rengeteg más adat, az azonosítás itt meghiúsult. És ez csak egy példa!
Ugyanígy járhat, akinek a nevének gépelése közben egyel többször nyomták le a szünet-billentyűt: Gipsz Jakab helyett Gipsz  Jakab. Látják a különbséget?!
Jó, jó! – mondhatja az egyszerű állampolgár – De ott van maga a szerződésszám! Az alapján egyértelműen azonosítani lehet az előzményszerződést!
– Mindenki így gondolná, de maradjunk abban, hogy a példák alapján ez is kihívást jelent a rendszernek!!  🙁

Akkor jöhet a jól bevált eredeti módszer? Sajnos, nem! A jelenleg érvényben lévő előírások szerint az ügyfél értesítést kap az új biztosítójától, hogy nem sikerült az adategyeztetés. (Hogy segítséget jelenthetne egy hibaüzenet?!! – Ugyan kérem! Ne tessék naívnak lenni!!) Ha nem sikerül lehívni az adatokat, akkor irgum-burgum: Jön az A0!
Ezzel a levéllel az ügyfél megkeresi a RÉGI biztosítóját, jelzi, hogy nem sikerült az adatlehívás, küldjék fel ismét! Aztán reménykedik, hogy a megadott adatai most már rendben vannak.
Jelzi az ÚJ biztosítónak: Megadta az adatokat a réginek…
A régi biztosító ismét felküldi az adatokat, az új megpróbálja lehívni. Ha sikerül mindenki boldog, ha nem: Indul elölről a móka!

Persze valószínűleg már mindenkiben felrémlett,hogy az egyszerűség kedvéért az ősrégi rendszert lehetne alkalmazni (V.ö.: Egy papírfecnire ráírni az igazolást, aláírás, pecsét és mindenki mehet a dolgára…)
Egy nagy frászt! Az túl egyszerű lenne a rendszernek! Így marad a szívás Abszurdisztánban!

Vélemény, hozzászólás?