Magyarázat a nyugdíjhelyzetről – (Durva szöveg!)

Figyelem!
Az alábbi bejegyzés durva kifejezéseket fog tartalmazni! Még talán beszólásokat is…
Viszont a mondanivaló megfontolandó! Ha Ön széplelkű vagy könnyen megsértődik, hisz a mesékben és még netán a politikusokról is azt hiszi: igazat mondanak – Ne olvasson tovább, mert csak felizgatja magát! Pedig ez a történet ÖNNEK szól…

A napokban beszélgettem az egyik ügyféllel a nyugdíjról. Mivel olyan viszonyban voltunk, megengedtem magamnak a most következő szemléletes ám meglehetősen durva magyarázatot.

Eredetileg a nyugdíjrendszer így nézett ki: Négy pillére volt, s az elképzelések szerint mindenki annyi nyugdíjra számíthatott volna, amennyi “pillért” be tudott volna vonni a saját maga nyugdíjának támogatásaként. Képzeljük el így:

A nyugdíjrendszer négy pillére - anno...
A nyugdíjrendszer négy pillére – anno…

A négy pillér:

  1. Az állami nyugdíj
  2. Magánnyugdíjpénztári megtakarítás
  3. Önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítás
  4. Nyugdíjcélú megtakarítások (Biztosítás(ok), NYESZ, TBSZ, egyéb megtakarítások)

A magyar ember öngondoskodására ez jellemző: A kocsijára megköti a Kötelező biztosítást – mert kötelező! CASCO-t max addig köt a nagy többség, amíg hitel van az autón. A lakásbiztosítást rablásnak érzi, s bár többen vannak az önkéntes lakásbiztosítást kötő ügyfelek, de azért a számottevő többség ebben az esetben is kényszer (hitelfelvételkor) miatt szerződik.
A saját személyére szóló biztosítást (Baleset, kockázati életbiztosítás) megint csak a kisebbség köt, a megtakarítást tartalmazó biztosítások elterjedtsége Magyarországon 20% körüli. Ugyanez az érték Ausztriában 50-60% közötti, s akkor ne is beszéljünk az Egyesült Királyságbeli 90% feletti elterjedtségről!

Kimondhatjuk: A Nagy Magyar Átlag lemondott, vagy nem él a 4. pillér adta lehetőségekkel… Marad tehát ez:

A három pilléres változat...
A három pilléres változat…

 

Nevezetesen: Az Állami nyugdíj, a Magán- és Önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítás.
Köztudott: A Magánnyugdíjpénztári megtakarításokat az egyéni számlákról nem kis zsarolással és – mára bebizonyosodott – hazugsággal ellopták “átirányították”… Kész. Nincs! Elpárolgott, “ment a levesbe”!!
Persze, volt nagy fogadkozás, hogy majd “jóváírják” a “majdan bevezetendő egyéni nyugdíjszámlákon” – de az ebben a mondatban alkalmazott idézőjelek értelme: Politikusi hazugság, vesd össze: MESE!
Ezzel a lépéssel két pilléressé vált a nyugdíjrendszer. Így:

finger2
Nem a győzelem jele… 🙁

 

Ott árválkodik az Állami Nyugdíj mellett a másik legelterjedtebb nyugdíj célú megtakarítási forma: Az Önkéntes nyugdíjpénztári befizetés.
Erről azt érdemes tudni, hogy az éves EGYÉNI befizetés 20%-a adókedvezményként írható jóvá 120 ezer forintig. Tehát eleve 20%-os hozamot hoz a befizetés, nem is beszélve a Pénztár befektetési eredményei folytán létrejött hozamról! Tehát nem lenne haszontalan ezzel foglalkozni.
DE!
Azt kell tudni a nagyérdeműnek, hogy az Önkéntes nyugdíjpénztári befizetések 80%-a MUNKÁLTATÓI befizetésként érkezik a tagok számláira, vagyis a dolgozók béren felüli juttatásként, a cafetéria keretén belül kapják a pénzt a munkáltatóiktól. Ez az összeg ugyan nem alapja az adókedvezménynek, viszont a munkáltató adó mentesen juttathatott a dolgozójának. Eddig!

Ugyanis 2017.01.01-től a munkáltatók az Önkéntes nyugdíjpénztári befizetések után 49.98%-os adót lesznek kötelesek fizetni! Borítékolható ennek a pillérnek is a megroggyanása…

 

Marad tehát az Állami Nyugdíj… :-(((
Kezdjük ott hogy a nyugdíjkorhatár emelkedésével egyre kevesebben érik meg a nyugdíjas éveket, vagy egyre kevesebbet élnek nyugdíjas éveikből. Egyre többen ismerik fel, hogy bizony az állami nyugdíj még a megélhetésre sem lesz elegendő. Három példa:

  • 1965-ben (51 éves) született munkavállaló 2016-ban 200 ezer forintos NETTÓ bérrel rendelkezik. Várható nyugdíja: 116.331.- forint
  • 1980-ban született (36 éves) munkavállaló 2016-ban szintén 200 ezer forintos nettó bérrel rendelkezik. Várható nyugdíja: 93.091.- forint
  • 1990-ben született (26 éves) munkavállaló szintén 200 ezer nettót kap havonta 2016-ban. Ő már 103.778.- forintra számíthat a “gondoskodó államtól”…

Ahogy előbb írtam: A nagy többség szeme egyre jobban felnyílik és arra számít, hogy nem fog megélni az államtól kapott nyugdíjból, azért mégis kivár, vagy reménykedik… Bízik a jó istenben, Hamupipőkében, a lottóötösben,  a “közember sorsát szívén viselő politikusban”, a “gondoskodó államban”, aki/ami majd megsegíti őt…
Az Ő számukra – egy kicsivel lejjebb- megmutatom, hogy mi maradt nekik a négy pillérből, különös tekintettel a “gondoskodó államra”…

 

 

 

 

 

 

fo
A szomorú valóság… :-(((

Vélemény, hozzászólás?